2016
ápr
30
Mondják igaz, hogy ünnep oly szép... a gyertya ha ég... a szeretet asztalánál ott ülünk mindannyian... na igen és nekünk ehhez még ünnep sem kellett! Annak idején a vasárnapi ebédek a szeretet fényében zajlottak és minden ilyen vasárnapi ebéd egy igazi ünnep volt. Mert ilyen tányérokból enni maga volt az ünnep és főfogás a családi összetartás, a sok nevetés, a történetek mesélése volt. Akkortájt még vasárnap gyöngyözően sárga házi tyúkból készült levest tálalt a mamám és mindig volt rántott hús frissen forrón, jó kis krumplipürével és valamilyen omladozóan finom süteménnyel minimum egy fajtával az általában rétes volt vagy éppen almás pite. Ezért olyan szép emlékek ezek a tányérok. Nyomj egy lájkot, ha Te is ettél ilyen tányérokból!
