Na és úttörők kiskönyvét még őrzi valaki? Az a kor nem tanított minket semmi rosszra csak jóra. Abban a korban még ismertük tudtuk és tiszteltük a rend és a fegyelem szót is, de legfőképpen tudtuk a jelentését. Még egyenesen is tudtunk állni a sorban az iskolában.

Na és úttörők kiskönyvét még őrzi valaki? Az a kor nem tanított minket semmi rosszra csak jóra. Abban a korban még ismertük tudtuk és tiszteltük a rend és a fegyelem szót is, de legfőképpen tudtuk a jelentését. Még egyenesen is tudtunk állni a sorban az iskolában. A szó a szívünkbe égett, hogy értékrend. Még volt becsülete a felkelő és lenyugvó napnak is és egy egyszerű magyar leckének is és még a nehezebbnek is, mert feladat volt, lecke. Mi pedig tanultunk lelkesen, életet élni tanultunk. Tisztelni, szeretni becsülni a másikat... Becsülettel és izgalommal vegyes illat lengett körül bennünket. Még tudtuk mit jelent tisztelni apádat és anyádat és viselni az egyenruhát. Én szerettem a hat pontot és igyekeztünk örömmel betartani. De legfőképpen tudtunk igyekezni. Nagyon sok programban vettünk részt örömmel, lelkesen. Mi még nem tudtunk unatkozni és még nem kellett telefont nyomogatni unalmunkban. Még hallgattunk a tanárokra. Tiszteltük őket. Mi még az úttörő nemzedék vagyunk, akik még lelkesen törték az utat na és te is ehhez a nemzedékhez tartozol? Mert én igen és büszkén vállalom! Ha Te is oda tartozol nyomj egy lájkot!