Tisztán, rendezetten, szépen és nem baj, ha nagyon szegényen... Emlékeztek még, amikor így éltünk? Amikor mégsem éreztük magunkat szegénynek, mert a kertben volt minden, ami kellett és az állatok is hozták a létfontosságú húst és tudtuk mi van benne, mert mi etettük az állatot, amikor még nem volt ekkora divat a vegán élet és nem voltak okos telefonok és feszülős nadrágok a fiúkon, furcsa félrefésült hajjal, amikor még a játék egy csuhé baba volt és még mi is segítettünk a dédiéknek, nagyszülőknek.

Tisztán, rendezetten, szépen és nem baj, ha nagyon szegényen... Emlékeztek még, amikor így éltünk? Amikor mégsem éreztük magunkat szegénynek, mert a kertben volt minden, ami kellett és az állatok is hozták a létfontosságú húst és tudtuk mi van benne, mert mi etettük az állatot, amikor még nem volt ekkora divat a vegán élet és nem voltak okos telefonok és feszülős nadrágok a fiúkon, furcsa félrefésült hajjal, amikor még a játék egy csuhé baba volt és még mi is segítettünk a dédiéknek, nagyszülőknek. Mikor még érték volt egy petróleumlámpa fénye mellett elköltött házi kolbászos tojásrántotta. Amikor még a tojást is a saját tyúk tojta. Amikor még nem volt ennyi kövér ember és a becsület az becsület volt a tisztességgel karöltve, amikor még jobban hittünk magunkban és egyszerűen csak azt néztük, hogy teli legyen a spájz és legyen mit enni adni nap mint nap. Amikor még hálát adtunk az ételért és keresztet vetettünk arra a kenyérre, amit magunk készítettünk a kemencében... Ti még emlékeztek? Nyomjatok egy lájkot, ha igen!