Van itt minden mi szem szájnak ingere, pedig ez a sokat emlegetett áruhiány korszaka. Elvileg. Tulajdonképpen semmi nem hiányzott anno a húsáruból csak a mócsingok, pépek, a halom E betű, a csontdarálmányok és szója minden mennyiségben.

Van itt minden mi szem szájnak ingere, pedig ez a sokat emlegetett áruhiány korszaka. Elvileg. Tulajdonképpen semmi nem hiányzott anno a húsáruból csak a mócsingok, pépek, a halom E betű, a csontdarálmányok és szója minden mennyiségben. Elvileg mindenki éhezett és nyomorgott bár egy szerencsétlen hajléktalant se láttunk. Nem volt ennyi elhízott ember, pedig akkor is ettünk húst hússal. Beficcent a zsíroskenyér hagymával, reggelente szalonna, sonka, kolbász. Mégsem folytunk el. Az úriemberek a képen még zavarba jöttek a fényképező lencséjétől és nem a csücsörítős posztok tömkelegét éltük. Az áru minőségi volt, nem volt ez a sok tasakokba csomagolt felvágott, egyéb hústermék sem. Hogy mi volt benne a legjobb? Hát talán az, hogy a szegényebbje is meg tudta venni a minőséget, mert minden minőség volt. Szívesen bemennék ma is adalékanyagmentes húsárut venni, kicsit visszautazva az időben egy pár évtizeddel, de nem egyfajtát vennék , amit most külön kiemelnek, a kiszolgálópultnál, hogy az a kolbász éppen az. Akkor még nem kellett felhívni rá a figyelmet, hogy az. Persze így szorgalmazva lennénk arra, hogy magunk neveljünk disznót, bár nem mindannyian élünk kertesházban, ha szeretnénk sem. Akkor ezt választottuk, most pedig mást? Ez lenne a magyarázat? Vagy? Ti mit gondoltok erről?