Volt idő, amikor még a kenyér is kenyér volt és háznál és kemencében sütöttük és annál finomabb nem is volt még a liszt is más volt és vasárnaponta az volt a női program, hogy akár egy hétre előre sütöttünk kenyeret és ebben aztán részt vett az egész család már egész kicsi korunktól belénk volt nevelve, hogy hogyan kell a családot etetni - itatni és bőségben tartani.

Volt idő, amikor még a kenyér is kenyér volt és háznál és kemencében sütöttük és annál finomabb nem is volt még a liszt is más volt és vasárnaponta az volt a női program, hogy akár egy hétre előre sütöttünk kenyeret és ebben aztán részt vett az egész család már egész kicsi korunktól belénk volt nevelve, hogy hogyan kell a családot etetni - itatni és bőségben tartani. Igen bőségben a szeretet és gondoskodás bőségében. Amikor még természetes volt, hogy a női szerep az otthon melegének varázsát hordozza, a férfi pedig a családfenntartó és mégis ketten így alkották az igazi egységet, de akkor még nagyjából mindenki földeken dolgozott és nem voltak ekkora különbségek a rétegek között. Most kb. van a szegény meg a gazdag. De igen ritka már manapság az a hagyományőrző érték, hogy igenis megsütünk és főzünk a gyerekeinknek, családunknak... Akárcsak egy - egy kenyeret sütünk jó esetben kemencében... Ti még emlékeztek a kemencés kenyér ízére? Nyomj egy lájkot, ha igen!