Végül sikerült felállnia, ma már egészen másképp néz ki. Mi motiválta?
Úgy nyolc évvel ezelőtt az egyik nap belenéztem a tükörbe, és rosszul voltam magamtól. Akkor megfogadtam, soha többet nem szeretnék így kinézni, és mindent el fogok követni annak érdekében, hogy ebből az állapotból kikecmeregjek. Ha segít ebben a külvilág, ha nem. Ekkor kezdtem el a szabad testsúlyos edzést, aztán a street workout-ot, edzőterembe 2017-ig egyáltalán nem jártam. A kezdeti bénázások után aztán lépésről lépésre jutottam el oda, hogy ma már kijelenthetem: elégedett vagyok azzal, amit a tükörben látok. Az elmúlt hét évben huszonhárom-huszonnégy kiló izmot építettem magamra. Fontos, hogy ez izom, nem pedig zsír, viszont ahhoz, hogy ezt elérjem és fenntartsam, a táplálkozás is fontos szerepet kapott. Ebben a volt biológia tanárom segített nagyon sokat, ezt leszámítva magam jártam utána annak, hogy mit ehetek, mennyit és, hogy hogyan készítsem azt el. Nagyon büszke vagyok rá, hogy mára eljutottam oda, saját magamra és a családomra is én főzök.
Említette, hogy egyedül vitte véghez ezt a nagy munkát. Mit gondol, miért nem segítettek az ismerősei?
Nehéz kérdés. Volt, aki csak nem ért rá, mások nem igazán láttak reményt arra, hogy változni tudok. Mondjuk ki, lemondtak rólam, megvetettek, sokan egyenesen kinevettek. Mégis sikerült, ami annak köszönhető, hogy a célom iszonyatos erőt adott. Nem tántorítottak el a negatív kommentek, a kételkedők. Egyszerűen nem kértem mások kritikáiból, okoskodásaiból, csak arra figyeltem, hogy a saját utamat végig vigyem, és ez sikerült is.
Azon kívül, hogy a saját útjára koncentrált, segített még valami?
Természetesen. Hatalmas erőt adott, hogy a családom mindenben támogatott, illetve a vallás is. Amikor nagyon mélyponton voltam, elkezdtem olvasni és tanulmányozni a Bibliát, és rájöttem, hogy rengeteg üzenetet tartalmaz. Abban, hogy az életem pozitív fordulatot vett, hogy meggyógyultam, rendbe tettem a testemet, hogy megismerkedtem a feleségemmel, elévülhetetlen szerepe van a hitnek és a Bibliának.
Aztán a közelmúltban úgy döntött, szeretne segíteni másoknak, akik hasonló helyzetben vannak…
HirdetésNéhány évvel ezelőtt egy testépítéssel foglalkozó csoportban osztottam meg a történetemet, mindent, amin az elmúlt tíz évben átmentem. Ezután az a meglepetés ért, hogy rákos betegek, illetve olyanok, akik ebből a szörnyű kórból felgyógyultak, kezdték megosztani velem a saját történetüket. Üzentek nekem, hogy az én sztorim, a kitartásom példaértékű számukra, motiválja őket abban, hogy ne adják fel. Sőt, nagyon jó érzés volt, hogy segítséget és tanácsot is kértek tőlem. Elképzelheti, mennyire meglepődtem, hogy a sok lenézés, megvetés után mit éreztem. Nagyon jólesik, hogy így gondoltak rám, és célként fogadtam meg, hogy akinek csak tudok, segítek abban, hogy elkerüljék azokat a lelki megpróbáltatásokat, amelyeken én átmentem.
Mit tanácsol azoknak, akik most vannak abban a helyzetben, amiben ön volt tíz éve?
Semmiképp sem azt, vagy legalábbis nem csupán annyit, hogy „Never give up! – Soha ne add fel!” Ezt nagyon könnyű mondani, csak éppen pusztán a szavakkal nem segítek senkin. Aki ebben a helyzetben van, az ezt önmagától is tudja. Inkább azt javaslom mindenkinek, hogy keresse meg, milyen oka, célja van tovább menni, és nem feladni. Akármit tesz a testével a betegség, azzal ne törődjön, mert az csak egy állapot, azon lehet változtatni. Azzal pedig végképp ne foglalkozzanak, milyen negatív kritikákat kapnak a külvilágtól, inkább gondoljanak arra, hogy ők is értékes, szerethető emberek, tele célokkal. Nekem sikerült felállni, azonban sokan nem képesek erre egyedül. Én nekik szeretnék segíteni azzal, hogy megmutatom az erre vezető utat. Ha megkeresnek, örömmel átadom, amit az elmúlt tíz évben megtapasztaltam, segítek nekik megtalálni, hogy milyen valós életcélja lehet az embernek, hogyan találhat kiutat egy-egy helyzetből és mi az, ami motiválhatja ebben.
Az önkéntes segítségnyújtás mellett most már évek óta foglalkozik egyedi faldekorációk tervezésével és kivitelezésével. Hogyan jött az ötlet?
Ez egy érdekes kérdés, mert fiatalkoromban nem igazán szerettem a művészeteket, rajzolni sem volt türelmem. A betegségem miatt viszont évekig nem tudtam megerőltető fizikai munkát végezni, igazából még most is vigyáznom kell magamra. Rengeteget olvastam – a Biblia mellett más könyveket is – és később rajzolni is elkezdtem. Aztán felajánlottam a családnak, hogy a nappaliban festenék valamit egy nagy, üres falfelületre. Ez olyan jól sikerült, hogy a rokonság, ismerősök is csodájára jártak. Nagy meglepetésemre egy idő után egyre több felkérés jött, már nemcsak barátoktól. Eleinte csak félve vállaltam el ezeket, aztán felbátorodtam, és belevágtam. Az elmúlt években még kiállítás is nyílt a munkáimból! Több közösségi oldalon is van profilom, melyeken azokat a munkákat mutatom be, melyekre a legbüszkébb vagyok. Dolgoztam már óvodának, konditeremnek és szállodának is, de sok magánjellegű megkeresésem is van az ország minden pontjáról, egyre többet kell utaznom, egyre több városba, de örömmel teszem. Jó dolog látni, hogy sokan szeretik, amit alkotok.
