Az uniós irányelvek és javaslatok itt már kevesek, különösen úgy, hogy például a magyar kormányzat komolyan fontolóra sem veszi ezeket. Szociáldemokrataként azt hirdetem, hogy ideje befektetni az emberbe, ideje az emberek életét és közvetlen körülményeit javítani az uniós forrásokkal, ebben pedig első helyen kell szerepelnie a tisztességes és minőségi egészségügyi ellátásnak.
Ezt igazolta vissza a többezer beérkezett javaslat és vélemény, szinte nem volt olyan, amikor a konzultációban résztvevők ne említették volna meg az orvosi ellátás színvonalának emelését. A napokban már írásban javasoltam a kormánynak az egészségügyi szektorban egy orvos-megtartó ágazati minimálbér meghatározását, de a Fidesztől csak cinizmusra tellett válaszként.
Az Európai Parlament képviselőjeként azon fogok tehát dolgozni a következő időszakban, hogy – ha kell, a Fidesz kormány ellenében is, de – megteremtsük ezt a bizonyos egészségügyi minimumot. Éppen ezért a napokban máris megteszem az első lépéseket Stella Kyriakides, az egészségügyért felelős leendő uniós biztos felé és kezdeményezem az erről való egyeztetéseket.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázhatvannegyedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
