A mocskolódó választási kampány olyan kérdéseket hozott felszínre, amikre politikától függetlenül is érdemes választ keresnünk.
A Borkai Zsolt kétes ügyeit tárgyaló blog és az azt recikláló újságcikkek rengeteg kérdést feltesznek; talán azokkal sem érdemtelen foglalkozni. Borzasztó, tragikus, és úgy egyáltalán a demokráciába vetett bizalmat – ha létezik még olyan hazánkban – megrengető infócunami árad ránk, és nem is biztos, hogy az a jó reakció, ha elmenekülünk ezen szennyáradat elől. Kihúzni a dugót, legyinteni, hogy a politika már csak ilyen – ez a könnyebb út, de nem feltétlenül a helyesebb ösvény.
Az első, amit a téma kapcsán érdemes megfontolnunk, fájdalmasan hűen megíratott Máté-Tóth András által – a társadalmi csőcselék-modellről szóló, gondolatot ébresztgető cikk ide kattintva olvasható.
Bennem az egész botrány kapcsán nem az merül fel, hogy ki áll a háttérben, kinek állhat mindez érdekében, mi a célja a lejáratásnak. Ennél számomra fontosabb, hogy
miként juthatott el oda egy valaha méltán közmegbecsülésnek örvendő sikersportoló, olimpiai bajnok, ahova.
Borkai Zsolt politikai pályája kapcsán az az üzenet villan fel bennem, ami Győrbe költözésünk idején lepte el Győrt: a "bajnok Borkai, győztes Győr" mottó épp azért lehetett sikeres, mert ott volt mögötte egy megbízható személyiség aranyfedezetként. Ez a megbízhatóság fennállt akkor is, amikor megválasztását követően nem sokkal bepróbálkozott a helyi politikai elit, hogy amolyan bábként végrehajtasson vele olyasmit, amit elfelejtettek előzetesen egyeztetni a városvezetővel. Sokunk számára reményt adott, hogy Győr vezetője keményen fogta a gyeplőt, nem hagyta, hogy a farok csóválja a kutyát, sőt, amikor egyik alpolgármestere – szintén a mostani kormánypárt helyi embere – egy interjúban minimum relativizálta, hogy Borkai Zsolt lenne a felettese, a következő munkanapja kezdetén már búcsúzhatott is a jogköreitől.
Hirdetés"Bajnok Borkai" mintavárost épített Győrből, amiben kétségkívül jelentős segítséget nyújtott az autóipari fellegvárrá fejlődés. De ezt az előnyt el is lehetett volna szórakozni – tengernyi példát láthatunk a közéletben felelőtlen gazdálkodásra. A kisalföldi megyeszékhely napjainkban olyan erős gazdasági és társadalmi mágnes, amellyel szemben az lehet a legfőbb kritika, hogy túl erős a vonzereje. A fejlődés árnyoldalairól is bőven lehetne írni, de ez a cikk nem erről szeretne szólni.
Hanem arról, hogy az ember, aki valaha felért a sportvilág csúcsára, aki levezényelte Győr eddigi dinamikus fejlődését, miként futhatott eközben ennyire vakvágányra. Azért fontos feltenni ezt a kérdést, mert
innentől ez már nem Borkai Zsoltról szól, hanem bárkiről, bármelyikünkről. Mindannyiunknak érdemes és hasznos önvizsgálatot tartania.
