Sz.E.: – Még egy példát szeretnék mondani az egymást erősítő káros hatásokra.
Az ma már evidencia, hogy a klímaváltozás konfliktusokat tud generálni emberek között. Nem kell messzire menni.
– Érdekes, hogy a migrációt a közvélemény politikai és nem ökológiai problémának tartja.
Sz.E.: – Igen, de a politikai migráció is ökológiai problémával kezdődött. A klímaváltozás tönkretette a szíriai mezőgazdaságot, és tömegével áramlottak a városokba az emberek. A politika pedig pillanatok alatt kihasználja, radikalizálja a nehéz sorsú, elégedetlen embereket. Ráadásul a konfliktusokban általában a közegészségügy színvonala lefelé megy, és a helyzet tovább romlik. Itt is látható, hogy hogyan függenek egymástól, hogyan adódnak össze a dolgok, és dominóelv-szerűen dől össze a rend. Ha hagyjuk, hogy az amúgy természetesnek vett rend felbomoljon, fenntarthatatlanná váljon, akkor egy ponton túl már a létünk válik fenntarthatatlanná. Félreértés ne essék, nem az emberiség fog kihalni, hanem a technikai civilizáció. Ne legyenek kétségeink, a baktériumok akkor is túlélnének, ha felrobbanna a Föld. A szanaszét repülő nagyobb törmelékdarabokon nagy valószínűséggel ott lennének és alkalmazkodnának. Mi nem. Az emberiség szempontjából nincs választási lehetőség, meg kell óvnunk a Földet, mert különben saját magunkat veszélyeztetjük.
– Ez egy remek végszó lehetne, de látom magam előtt az olvasót, aki ugyan meg van ijedve, de felteszi a kérdést, hogy mit tehetek én?
F.G.: – A hétköznapi ember szintjén is van mit tenni. A tudatosság rengeteget segít. Nem kell megijedni, de tudatában kell lenni a veszélyeknek. Egyszerű dolgokat is tehetünk. Például a kertemben ne legyenek olyan vízgyűjtő edények, amik nincsenek lefedve, mert benne szúnyog lárvák tenyészhetnek. Több invazív szúnyogfaj is terjed Európában, ezzel a közvetlen környezetünkben mi magunk is tudjuk akadályozni a terjedésüket. Fontos, hogy egy erdei séta, városi parkban való tartózkodás után átnézzék egymást a családtagok, hogy van-e rajtuk kullancs. Nagyobb léptékben a kutatóknak és a szakhatóságoknak lehet előre lépniük. Erre az utóbbi időben lett kidolgozva egy eljárás, a DAMA protokoll. Ez egy angol betűszó: D mint dokumentáció; A mint assessment, azaz felbecsülés, felmérés; M mint monitorozás; és A mint action, azaz cselekvés. Magyarán nem elég utólag realizálni a baj jelenlétét, hanem dokumentálni kell a kórokozók összességét, figyelnünk kell arra is, hogy melyek a potenciális kórokozók, azaz milyen betegség felbukkanása várható. Ha ismerjük a veszélyes kórokozókat, akkor felügyelnünk kell a jelenlétüket és a hatásukat, és ennek függvényében cselekednünk kell. Ez olykor egész egyszerű folyamat. Például a Margitszigeten vizsgáltuk a sünök kullancsfertőzöttségét. Megkérdeztünk sok embert és az derült ki, hogy a nyírt területeken a napozók, vagy a futópályán futók közül senki sem lesz kullancsos, nem is tudtak az emberek a jelenlétükről. Pedig a bozótos területeken több száz példányt gyűjtöttünk óránként, ráadásul kórokozókkal nagymértékben fertőzötteket. Jelentős különbség mutatkozott. A rizikótényező tehát az, ha valaki bemegy a bozótosba. Miért megy valaki be a bozótosba? Az esetek többségében azért, hogy könnyítsen magán. Ebben az időben összesen két nyilvános WC volt a Margitszigeten. Tehát ha a hatóság több nyilvános WC-t telepít, akkor kevesebb lesz a Lyme-kóros megbetegedés. Ez tudományosan megalapozott kijelentés (jelenleg 5 nyilvános WC van a Margitszigeten – a szerk.). A cselekvés a leghangsúlyosabb. A kutatók e négy fázis közül általában kiválóan elvégzik az első három feladatot, de az ezzel megalapozható, a megelőzésre irányuló cselekvés sokszor elmarad.
– Visszatérve az átlagemberhez: értem, hogy fedjük le a vizet, ne vigyük a sünt a lakásba, de akkor most télen etessünk, vagy ne etessünk madarakat?
HirdetésF.G.: – Etessünk nyugodtan, mert közvetlenül csak akkor veszélyeztetnének minket, ha a lakásban lehullanának róluk a kullancsok, bolhák, kórokozók. A természetes állapotokat próbáljuk meg fenntartani, ne borítsuk fel a dinamikus egyensúlyt!
– Van prognózis? Milyen lesz 10, 20, 50 év múlva az egészségügyi helyzet?
