Ezt mondta Szolnoki Péter néhány héttel a halála előtt
A családjáról beszélt az egyik utolsó interjújában
Néhány héttel ezelőtt még nevetve mesélt gyermekeiről és közös családi emlékeikről Szolnoki Péter. A Bon-Bon jubileumi koncertje után adott interjúban nem a telt házas fellépéseket vagy pályafutásának sikereit emelte ki, hanem azokat az embereket, akik a színpadon kívül a legtöbbet jelentették számára.
A Bon-Bon 30. születésnapját ünneplő koncert az MVM Dome-ban a hazai popzene egyik legnagyobb jubileumi eseményévé vált. A nézőtér zsúfolásig megtelt, a közönség pedig az első dallamtól az utolsóig együtt élt a zenekarral.
Szolnoki Péter számára azonban nem a nagyszabású produkció jelentette az este legfontosabb pillanatát. Sokkal személyesebb élményt adott neki, hogy a koncertet két fia zenekara, az OTUZ nyitotta meg.
A 25 éves Peti és a 23 éves Balázs ugyanarra az útra lépett, amely édesapjuk életét is meghatározta, bár eredetileg mindketten más területen képzelték el a jövőjüket. Egyikük anglisztikát tanult, a másik filmes képzésen végzett, a zene azonban újra és újra visszatalált hozzájuk.
Saját zenekaruk mellett televíziós produkciók háttérmunkálataiban is részt vesznek zenei szerkesztőként. Nevük a Kincsvadászok, az X-Faktor és a Csillag Születik stáblistáján is szerepel.
Szolnoki Péter szerint gyermekeinek zenei érdeklődése természetes módon alakult ki:
„Nyilvánvalóan ezt szívták magukba gyerekkoruk óta. Hallották, milyen zenéket hallgatok, látták, hogy otthon zenélek. Sőt, mindhárom gyerek még az anyukájuk hasában volt, amikor koncertekre jártunk.”
Bogi már születése előtt jelezte, milyen zenét nem szeret
Az interjú egyik legkedvesebb része egy régi családi történet volt, amelyet Szolnoki Péter mosolyogva idézett fel lányáról, Bogiról. A fiatal nő ma már a Librettó kulturális műsor társszerkesztőjeként dolgozik.
Édesapja elmondása szerint Bogi már megszületése előtt határozottan jelezte, hogy nem minden zenei irányzat nyeri el a tetszését.
„Amikor Bogi még az anyukája hasában volt, elmentünk egy Red Hot Chili Peppers koncertre – ez még 1995-ben volt, mert ő 1996-ban született –, és a koncert alatt nagyon rugdosni kezdett. Láthatóan nem tetszett neki a zene, úgyhogy végül el is jöttünk.”
A történet évekkel később kapott igazán különleges jelentést, amikor Bogi már nagyobb volt, és többször is elmondta szüleinek, hogy nem szereti a Red Hot Chili Pepperst.
Szolnoki Péter ekkor jött rá, hogy lánya már magzatként is hasonlóan reagált az együttes zenéjére.
„Aztán évekkel később, amikor már nagyobb volt, mindig mondogatta, hogy nem szereti a Red Hot Chili Pepperst. Akkor jutott eszünkbe ez a történet, és mondtuk neki: »Hát persze, kislányom, neked már magzatként sem tetszett ez a zenekar.«”
Az énekes nevetve mesélte el az emléket. Akkor még senki sem gondolhatta, hogy ezek a vidám, családi történetek rövid időn belül egészen más jelentést kapnak.
Egyre fontosabbá vált számára a csendesebb élet
HirdetésA jubileumi koncert után Szolnoki Péter arról is beszélt, hogy az évek múlásával egyre többet jelentett számára a nyugalom, a család közelsége és a szeretteivel töltött idő.
Az 56. születésnapját már nem szerette volna nagyszabású rendezvénnyel, látványos koncerttel vagy reflektorfényes ünnepléssel tölteni.
Egy évvel korábban az 55. születésnapját még egy különleges Big Band-koncerttel ünnepelte meg. Ezúttal azonban már nem egy újabb színpadi eseményre vágyott.
Tervei szerint párjával, Vikivel és a szűk családi körrel töltötte volna a születésnapját. Távol a nyilvánosságtól, a nagy tömegtől és attól a világtól, amelyben évtizedeken keresztül otthonosan mozgott.
A beszélgetésből egy olyan ember képe rajzolódott ki, aki továbbra is a zenében élt, de a legfontosabb értékeket már nem a telt házas koncertekben, az elismerésekben vagy a közönség tapsában kereste.
A színpadon továbbra is ugyanolyan energiával és lelkesedéssel állt a közönség elé, mint pályafutása kezdetén. A magánéletben viszont egyre inkább a csendes, egyszerű pillanatokat becsülte.
A legnagyobb büszkeséget a gyermekeiben találta meg
Szolnoki Péter életét évtizedeken keresztül meghatározta a Bon-Bon, a zeneszerzés, a fellépések és a közönség szeretete. Az utolsó interjúinak egyikében mégsem ezekről beszélt a legtöbbet.
Fotó: Szolnoki Péter/Facebook
A fiairól mesélt, akik saját zenekart alapítottak, és a televíziós produkciók világában is megtalálták a helyüket. Lányáról beszélt, aki kulturális műsor készítésében dolgozik, és akiről egy régi, mosolyt fakasztó családi emléket is felidézett.
Szavaiból egyértelműen kiderült, hogy legnagyobb büszkeségét már nem a saját sikerei, hanem gyermekei jelentették. Fontos volt számára, hogy mindhárman megtalálták a saját útjukat, miközben valamilyen formában mindannyian közel maradtak a zenéhez és a kultúrához.
Az interjú ma már egészen más súllyal olvasható. A vidám történetek, a családi emlékek és a jövőre vonatkozó tervek egy olyan ember utolsó nyilvános gondolatai közé tartoznak, aki a reflektorfény mögött elsősorban édesapa és társ volt.
Ez lett az egyik utolsó alkalom, amikor Szolnoki Péter nyilvánosan beszélt gyermekeiről, párjáról és azokról az emberekről, akik számára mindig a legtöbbet jelentették.
A zenében élt, a közönség szeretete végigkísérte egész pályafutását, de a legnagyobb értéket végül nem a színpadon találta meg.
Hanem a családjában.
