Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője szerint le kell számolni azzal az illúzióval, hogy van fájdalommentes megoldás; annyira elszabadult az infláció, hogy ezt csak az foghatja meg, ha lesz keresleti oldali alkalmazkodás, vagyis, ha a lakosság a csökkenő reáljövedelme miatt kevesebbet fogyaszt, és ha végre belátjuk, hogy szembe jött a valóság.
Sokkal kevésbé lesz fájdalmas a gyógyulás, avagy gyógyítás, ha mindezt beismerjük. Igen, amikor például a jegybank 18 százalékra emeli az egynapos kamatot, akkor kőbunkóval esik neki a problémának, és igen, ez visszafogja a hiteldinamikát, a növekedést – de most akkor is ilyen megoldások kellenek. Ha pedig eközben Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter és Matolcsy György jegybankelnök éppen egymásnak is mennek, az nem tesz jót a kiszámíthatóságnak és a bizalomnak.
Most egyszerűen már nincs tere az ellentmondó, avagy az inkonzisztens lépéseknek; egyetértést kellene mutatni a nemzetközi piacok felé – vélik az elemzők. Az már örömteli, hogy a várható, lanyha növekedés és a magas infláció végre megváltoztatta a hazai jegybank viselkedését, és az MNB elkezdett keményen dolgozni az infláció ellen. Csak nagyon fontos lenne ehhez az is, hogy a kormány, amelynek választási, szavazatgyűjtési céljai is vannak, végre ismerje be, hogy reálgazdasági áldozatok nélkül lehetetlen fellépni az infláció ellen. Ebben lehet előrelépés a kormányfő keddi reálisabb,
de még mindig nem eléggé reális helyzetképe.
Nyeste Orsolya, az Erste vezető makrogazdasági elemzője szerint sem engedhet a jegybank. „Összességében javult a globális kockázatvállalási hajlandóság az elmúlt időszakban, de a külső veszélyek (háború, európai energiaválság, a globális befektetői hangulat alakulása, a nagy jegybankok kamatemelési ciklusa) és a belső kockázatok (magas folyó fizetési mérleghiány, az EU pénzekkel kapcsolatos polémiák) továbbra sem kerülhettek ki az MNB gondolkodásából.”
Hirdetés2023-ban a globális növekedés érdemben lassulni fog, de talán világszintű recesszióra nem kell számítani – mondja Trippon Mariann. Az 1,5-2 százalékos növekedés globálisan fennmaradhat, de csak úgy, hogy az EU-ban recesszió lesz, az Egyesült Államokban talán nem, és billeg Kína is, ahol rövid távon a zéró-Covid politika fogja vissza az aktivitást, középtávon pedig a strukturális problémák okoznak gondot. Ott van még a kockázati tényezők közt a háború, általában a geopolitikai kockázatok (Kína-USA viszony) és az energiahelyzet.
