A reggeli mosakodás iskolába menet előtt a lavórban. A kútról frissen húzott víz pont elég hideg és kijózanító volt ahhoz, hogy frissen fussunk az iskolába.

A reggeli mosakodás iskolába menet előtt a lavórban. A kútról frissen húzott víz pont elég hideg és kijózanító volt ahhoz, hogy frissen fussunk az iskolába. Akkor még a köpenyt is áldásnak tekintettük, mert senki nem látta, hogy csak egy váltás ruhánk van, amit mindig gondosan kimosott az anyukánk és még mi is besegítettünk, hogy mindig tisztát tudjunk felvenni. Nem szégyelltük, hogy csak ennyi van, mert másoknak se volt sokkal több és ha igen azt nem láttuk, mert gondosan takarta a köpeny. Igen nehéz világ volt, amit az emlékek tesznek széppé. Szegénység volt, de csüggedés nem. Emlékszem, hogy mindenen nevettünk, megfelelt, hogy a lavór volt a fürdőszoba, hogy a wc kint volt az udvaron, mert nem volt más lehetőség nem ismertünk mást. De mégis sokkal boldogabbak voltunk, mint most a komfortos életünkben. Talán a szülőkből áradó erő, talán az, hogy nem ismertünk unatkozó embert, mert apraja - nagyja együtt - egymásért dolgozott. Nem beszéltünk sokat, nem fecsegtünk lényegtelen dolgokról, de a legfontosabbat mindig tudtuk, hogy a családunkért a tűzbe mennénk. Minden kijózanító reggeli mosakodásnál megvolt az érzés még nekünk gyerekekben is, hogy mindenki csinálja a dolgát a legjobb tudása szerint. Mi ezt szívtuk magunkba minden nap a lavór tükrében. Na és te mosakodtál lavórban? A mosószappan is mond valamit? Ha igen kérünk egy hatalmas lájkot!